Sziasztok!
Az utóbbi időben nagyon sok vizsgám volt (és lesz is :( ), illetve valami nyavalyát is elkaptam, ami teljesen ágyhoz szegez, de a jó hír az az, hogy legalább volt időm olvasni! :)
Ma On Sai Vágymágusok sorozatának az első részét, az Álruhában-t hoztam el Nektek. Még év elején kaptam a Könyvmolyképzőtől, az egyik szeretetcsomagban volt benne.
Nagyon örültem, hiszen (most, mikor írom a bejegyzést) Molyon 96%-os az értékelése, így biztos voltam benne, hogy tuti befutó lesz. Hát nem lett az...
Kicsit csalódott vagyok, mert nem erre számítottam, de egynek tökéletes volt. Na de vegyük is az elejétől a dolgokat.
Kezdetben úgy éreztem, nekem ez a fantasy mennyiség túl sok. Idő kellett, mire megszoktam a világot és megértettem, mi mivel áll kapcsolatban, illetve sokáig az sem volt világos, Rianna miért olyan korlátozott, vagy miért veszélyes karakter a többiekre nézve. Pontosan így voltam a szereplőkkel is. Okés, értem én, hogy folyamatában ismerjük meg a szereplőket, de egy ideig csak kapkodtam a fejemet és próbáltam összerakni a dolgokat.
A vicces részek ellenére sokáig untam magam a történések alatt, vártam, hogy mikor jön meg az a romantika, amit megígértek. Furcsának találtam, hiszen Rianna nő létére férfiként funkcionált az egész könyv alatt - illetve nem, de mégis -, és sokszor nem gondoltam relevánsnak a történéseket. Például a csomó heteró karaktert, akik százmilliószor elmondják, hogy ők a nőkhöz vonzódnak, viszont mégis engednek a csábításnak, ha Riannáról van szó.
Molyon rajta van a könyvön az erotikus címke is. Számomra ez a vonal nem annyira tetszett, egy bizonyos ponton túl soknak, aztán meg túl kevésnek találtam. Furcsa, mire használják, nekem ez új volt, és még szoknom kell.
Számomra a könyvet a szereplők mentették meg. Különösképpen Ras és Lidérc, de mindenkiről szeretnék pár sort írni.
Roant borzasztó manipulatív karakternek gondolom. Egyáltalán nem szerettem meg, sőt, inkább csak az ellenszenvet ébresztette fel bennem a sztori. Valószínűleg így kellett történnie a dolgoknak, máskülönben nem lenne második rész, de akkor is mérges lettem. És ez most nem az a jófajta mérgesség...
Sokáig Ras volt a kedvencem. Tetszett, ahogy hozzááll a többiekhez, a kedvessége, és nem utolsó sorban elég jó bőr fickó lehet.
Rianna... Hát, vele kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Szerettem, mert sokszor nagyon jól csinálta a dolgait, fel volt vágva a nyelve, odaszólt, amikor kellett és jól viselte a megpróbáltatásokat, de nem szerettem, mert gyakran olyanokat is csinált, hogy csak fogtam a fejemet.
Lidérc lett a kedvencem. Az egyik legjobban megalkotott karakter a könyvben és sok vele kapcsolatban a fordulat, na meg a balhé. Amúgy is szeretem az olyan szereplőket, akik kívülről kemények, belülről viszont érző szívű, jólelkű karakterek, még akkor is, ha ezt a legvadabb álmomban sem gondoltam volna.
Lidérc miatt fogom elolvasni a következő részt is. Egyszer. Soká. Ha ő nem lenne, valószínűleg nem kötött volna le annyira ez a könyv. Viszont így nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz vele és a szállal, amit az Írónő az utolsó oldalakon bontott ki.
Mindent összevetve a középmezőnyben lavírozik ez a könyv, számomra legalábbis biztosan. Nem is volt rossz, de annyira jó sem, illetve a borítójával sem vagyok annyira kibékülve. Ha valaki szereti a fantasyt, akkor megéri elolvasni, mert hasonlóval nem találkoztam még, de nem érdemes benne azt az igazi romantikát keresni, ahogy én tettem. Talán, ha nem erre vártam volna olvasás közben, nem lennék csalódott.
Megjegyzés küldése