Sziasztok!
Most egy olyan könyvet szeretnék boncolgatni, amit nagyjából öt perccel ezelőtt olvastam ki. Kettő óra van, éjszaka, de úgy érzem, nem bírom magamban tartani a mondandómat. Ez a könyv nem más, mint az Útvesztő trilógia első része, maga Az útvesztő, amiről a sorozat a nevét is kapta.
Igyekszem spoilermentes lenni, ha esetleg kedvet kapnátok a trilógiához! <3
Az első reakcióm egy szimpla aztazállat volt, de miután a kezdeti, három perces sokkból felocsúdtam, megrohamoztak a gondolatok.
Hogy az elején kezdjem, fontos megemlítenem, hogy eléggé féltem belekezdeni... Hosszú is, sci-fi is, és én elvből nem hagyok félbe könyvet. Mi lesz, ha nem tetszik? Na de erről szó sem volt.
Eleinte alig értettem valamit. Ez iszonyatosan idegesített, de annyira izgalmas volt a sztori, hogy még ez sem tántorított el. És idővel valahogy az összes kérdésem lemorzsolódott. Választ kaptam, vagy megértettem magamtól a dolgok miértjét.
Kicsit tartottam tőle, hogy átcsap egy Legyek Ura koppintásba, de erről szó sincs. Azért jutott eszembe, mert csomóan be vannak zárva egy helyre, ahonnan látszólag nincs menekvés. Kezdi felütni a fejét az őrület, és egy pillanatra tudtam azonosítani Röfit Chuckkal. De ez a kétségem is szertefoszlott.
Hamar megértettem, miért szeretik annyian ezt az univerzumot. Teljesen beszippantott engem is. Morbid, de hihetetlenül összetett, innovatív és lenyűgöző! És egy olvasónak nem minden esetben kell több. Na, most én is így voltam. Később még egy nagyon csenevész kis szerelmi szál is megérkezett, ezért pedig nagyon boldog voltam. Briliáns elmére vall ez a könyv. Nem csoda, hiszen az Író három évig írta. Úgy gondolom, kifizetődött ez a három hosszú év, sőt! Nagyon igényes könyv lett belőle, amiben nem igazán találok kivetnivalót. Egy valamit leszámítva, de ezt majd kicsit később.
Megszerettem a szereplőket is. A főszereplők közül sokuk a szívemhez nőtt. Kiemelnék párat közülük, akikről kiforrott véleményem van. A spoilerek elkerülése miatt összesűrítem egy-egy mondatban mindenkiről a gondolataimat.
Thomas kicsit nyápicnak tűnt, első blikkre. Ám amint sikerült kibontakoznia, nyakába vette a sztorit, és a könyv végéig meg sem állt vele. Tetszett a vakmerősége, a talpraesettsége és az a tipikus Tommy-s jellemvonása, amit nem tudok körbeírni, mert szimplán csak éreztem, miközben olvastam. Ezt érezni kell, de tényleg. Leginkább ez adta meg azt az olvasásélményt, amiért egyszer, majd soká, újra elolvasom ezt a könyvet.
Chuck szerintem nagyon cuki karakter! Amiket feltételez, ahogy erre az elcseszett világra tekint… Páratlan! Az biztos, hogy ő a legkisfiúsabb a fiúk közül. Egyszer mondja is, hogy nagyjából 12-13 év körül lehet, és ez meg is mutatkozott a jellemében. Mindannyiukra jellemző ez a gyermekiesség, de rá leginkább. Szószátyár, derűs, de hamar és könnyen megijed. Kell neki valaki, aki vigyáz rá, és aki szereti. Abszolút kedvencem lett.
Természetesen Minho mellett. Nagyon jót tett a könyvnek ez a lobbanékony, szarkasztikus, szókimondó ázsiai, akiről gyakran az volt a benyomásom, hogy egy önimádó, erőtől kicsattanó személyiség, aki a maga módján roppant szerethető alak. Rajtam ne múljon! :)
Alby... Hát, róla nehéz is bármit mondanom. Igazából talán ezzel kilógok a sorból, de nem igazán szerettem. Nem tett semmit, ami miatt jó vezetőnek gondolnám. Önző, gyáva, gyanakvó és az egyetlen ominózus tettét is önös érdekekből tette – szerintem.
Sokkal jobb vezetőnek gondoltam Newtot, amiért igazságos volt és még akkor is higgadtan átgondolt minden javaslatot, amikor nem igazán volt idő plottyoskodni. Érett, felnőtt fejjel vélekedő karakterként megérdemelne egy előzménykötetet, vagy valamit. Majd meglátjuk, a további részeben mire számíthatok...
Teresa pedig! Ah, nagyon kellett ebbe a könyvbe egy nő is! Jó volt, hogy nem feszélyezte a nagy fiú társaság és nem váltott át predátor módba. Vicces volt, reális és elütött a fiúktól, gondolkodásban és viselkedésben is. Tökéletesen megformált karakter volt. És ezt nem elfogultságból írom. Tényleg, nagyon szórakoztató és sokszínű szereplő, és remélem, a továbbiakban más oldalait is megismerhetem majd.
Gallyt utáltam. Nem is. Kerek perec leírom, gyűlöltem őt. Idegesítőnek és beszűkültnek tartottam, emellett végig gyanúsan és irracionálisan viselkedett. Nem stimmelt vele valami és úgy éreztem, elment az esze. Sosem mondtam még ezt, de örülök, hogy egy negatív karakter negatív érzelmeket váltott ki belőlem. Eddig, akit nem szerettem, simán csak lepontoztam, de most nem így fogok tenni. Gally erre volt hivatott és teljesítette az olvasókkal szembeni küldetését. Borzalmas volt. Leülhet, csillagos ötös.
Ugyan voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem elég dinamikus a szóhasználat, és az egyszerűségre törekedett az Író és a Fordítók is, de ez nem vett el az élményből igazából semmit.
Humoros volt, nagyon élvezhető, ugyanakkor szívszorító is... A fiúk és Teresa összefogtak és összetartottak. Gyakorlatilag a halálba futottak, és én annyira féltettem őket! Nem tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy rendesen rettegtem a karakterek miatt, hogy ne essen bántódásuk.
Összetörte a szívemet. Újra és újra. Bevallom, sírtam rajta. Igen. Sírtam. De csak azért, mert annyira jó volt. Annyira jókor fájt és annyira jókor lélegeztem fel, de sosem lehetett nyugtom. Mindig volt valami, ami miatt izgulni kellett.
Azért kicsit sajnálom, mert kedvencnek indult, de nem lesz az. Egyes szereplők végkifejletét sérelmezem, illetve a regény utolsó szakasza eléggé nagy katyvasz lett. Egyszerre oda nem illő és nem olyan vészes. Sőt, ad neki egy plusz ’ízt’, de hű… Emésztenem kell még… Jó sokáig. Ez az egyetlen kivetnivalóm. A vége.
Az epilógus viszont nem hagyja nyugodni az embert. Megvillantott szerelmi szál és újabb problémák tömkelege várható, amiket úgy érzem, most azonnal meg kell fejtenem a tisztársakkal együtt. Mert végig így volt. Az olvasó is részét képezi ennek a nagy egésznek. És részben pont ettől ennyire hihetetlenül jó ez a könyv.
Kivételesen egyben fogom értékelni az összes szereplőt, Ö.Sz. jelöléssel, mert nincs az a sablon, ami szép maradna, ha besuvasztanék mindenkit...
Ha érdekel Titeket, hogy ki volt az egyik legnagyobb segítségem a Vőlegényemen kívül a fotózáskor, akkor lessétek meg az >> instámat<< ! :)
Megjegyzés küldése