Sziasztok!
A mostani posztban életem első horror regényét fogom értékelni. Bár nem, nem nevezném horrornak... Inkább thrillernek. Annak viszont tökéletes.
Amikor megláttam, hogy Molyon rajta van a horror címke, nagyon megörültem. Sosem olvastam úgy igazából horrort és izgatott voltam, vajon milyen lesz. Hát... Kétlem, hogy az én ingerküszöböm lenne ilyen magas, de nem éreztem igazán félelmetesnek és velőtrázónak a történetet. Ezt kicsit sajnálom is! :(
Ahogy a bevezetőben már említettem is, thrillernek viszont kiváló. Fordulatos, kissé borzongató és rejtélyes, némi paranormális szállal megtűzdelve. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy először 1974-ben adták ki, hiszen elég korszerűnek tűnik és a mostani világban is megállja a helyét.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem nőtt túlságosan a szívemhez ez a könyv. Lois Duncanből sem mutat túl sokat, így most még Róla sem tudok nyilatkozni. Hiba lenne csak egy könyv alapján beskatulyázni. Maga az ESP, ami spoilermentesen és lesarkítva hatodik érzéket jelent, kicsit elcsépelt, itt viszont mégis érdekes. Kár, hogy nem kaptunk több olyan jelenetet, amikor ez jobban ki van fejtve.
A szereplők semlegesek voltak számomra, nem túl egyediek, vagy pedig kifejezetten idegesítettek. Kit is ilyen volt. Mindenért hisztizett, folyamatosan kiáltozott (bár ezt lehet, a fordítás miatt érzem így), és rengetegszer annyira ésszerűtlenül cselekedett, hogy szinte már fizikailag fájtak a hülye magánakciói és hisztériái. Eleve, ki rinyálna azért, hogy az anyja nem viszi magával a nászútjára...?
A többi lány, Sandy, Ruth és Lynda nem sok vizet zavartak. Sandy kicsit félős, szerintem nagyon cuki karakter, de egy idő után ő is mostohává vált a szememben a folytonos önmarcangolásával. Vagy nem is tudom, ez nem feltétlenül önmarcangoló volt, szimplán csak betoji volt és negatív. Ruth szerintem viszonylag egy jó karakter. Tetszett a tárgyilagossága, hogy érzelemmentesen tud viszonyulni a dolgokhoz. Kicsit olyan Sheldon Cooperes beütése volt! :D A legjobb barátnője, Lynda pedig... kész katasztrófa volt... Már az elején lelövik a poént, hogy nem valami agytröszt és ez csak rosszabbodik. Egy idő után teljesen elveszíti önmagát, és nálam ekkor elszakadt a cérna. Olyan volt, mint egy bedrogozott kavics. Ebből nem kérek, köszönöm...
Amit abszolút pozitívumként éltem meg, hogy a ház nagyon jól meg volt alkotva, a leírások alapján a berendezéseket el lehetett képzelni. Plusz, a Madame sem volt velük igazán gonosz. Ennek azért örültem, mert egy ilyen természetű sztorinál szinte már számít rá az ember, felkészül rá, hogy a lányoknak kegyetlen nevelői lesznek. De ebben az esetben, hál Istennek, ilyen nem nagyon volt - már csak az kellett volna! :(
A vége miatt nagyon mérges vagyok. Rendesen felidegesített, hogy ezért olvastam ki ezt a semmitmondó könyvet. Nem kapunk választ, hogy hazajutnak-e, hogy Kit megtalálja-e azt, ami felé a 'megérzése' küldte, még azt sem tudjuk meg, mi lesz Lyndaval, aki konkrétan úgy viselkedik, mintha a maradék IQ szintje visszacsökkent volna egy medúza szintjére.
Spoiler: egy medúzának mindössze 1.5 az IQ-ja.
Sajnálom, nagyon sajnálom... Hatalmas csalódás, még akkor is, ha egy sima thrillerként gondolok rá. Nem igazán tetszett, de nem mondanám rossznak. Egyszerűen csak nem jött be. Nem volt borzongató, nem volt ijesztő, nem volt izgalmas. Csalódás volt.
Ezt az értékelést most a könyv borítója sem tudja felhúzni. Én nem a filmes borítójú könyvet olvastam (bár a puhakötésre rátettek pluszba egy olyan borítót, amit a keményfedelesre szoktak), és azt kell, hogy mondjam, a filmes borító jobban tetszett volna. Valószínűleg az én hibám, de sokáig, amikor ránéztem a könyvre, nem is tudtam megállapítani, mit látok a borítón. Mire kibogóztam, hogy egy Holdat, a házat és csomó faágat, már nem is igazán érdekelt.
Nagy kár, hogy ez most nem jött be. Nagyon szerettem volna, hogy jó legyen és tetsszen. De nem csüggedek, keresgélek tovább, és biztosan lesz majd olyan horror, ami nekem is tetszeni fog! :)
Megjegyzés küldése