Novellamaraton Örkénnyel: Rövidekkel – novellaolvasó kihívássorozat 2021-2022

 Sziasztok! 

A mai posztomban szeretném felhívni a figyelmeteket egy Molyon futó kihívásra, marcipáncica gondozásában. Az a lényege a kihívásnak, hogy október elsejétől kezdve minden nap olvassunk el egy novellát, és karcban vezessük az olvasásainkat. 

Már jó rég szerettem volna kipróbálni magamat egy ilyen kihívásban, ezért úgy döntöttem, most belecsapok a lecsóba, aztán meglátjuk, mi lesz. :D Jelen pillanatban Macsfecs Molyos kihívásán is részt veszek, ott pedig népmeséket kell olvasni, szintén szilveszterig, de először mindenképpen a novellás maratonról szerettem volna posztot hozni, hiszen ez most nagyon új, nekem is.

Ha van kedvetek, tartsatok velem, és jelentkezzetek Ti is a kihívásra! 

A képre kattintva direkt marcipáncica kihívásának oldalán találjátok magatokat! :)

Első olvasmányomnak Örkény István Válogatott egyperces novelláit választottam, amit Helikon Zsebkönyv formájában sikerült megszereznem.

Ahogy olvasom majd a novellákat, napról napra frissíteni fogom ezt a posztot, így érdemes többször is benézni. 

,,Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!" - 29. oldal, Használati utasítás (Helikon, 2019)

1. novella: Egy tragikus eset

Nagyon, nagyooon régen olvastam legutóbb Örkényt. És mint mindig, most is üdítően újként hat :) Egyelőre nehéz nyilatkoznom, de szeretem! És ami még számomra is nagyon meglepő: hiányzott.

2. novella: Presztízs 

Elgondolkodtató, mennyi mindenhez viszonyul úgy az ember az életben, mint ahogy Örkény viszonyult az ananászhoz. Sok minden presztízs kérdése…

Ez az ananász kicsit olyan volt, mint egy státuszszimbólum. Olyan időket élünk, amikor szinte már csak ez számít; ahogy néhány éve a Pennyboard (no offense, nekem is volt!), az IPhone, meg ezek menőnek számítottak, most egyre inkább ilyen az öltözködés. Tudom, már jóval korábban is az alapján ítéltek meg egyes személyeket, ahogy fel voltak öltözve, de egyre súlyosabbnak érzem ezt a problémát. 

Kicsit elkanyarodtam a novellától, de gondolatokat ébresztett bennem, és nem akartam, hogy ezek leíratlanul maradjanak. 

3. novella: Nápolyi 

Ez nagyon tetszett! Sokan tudjátok már rólam, hogy tanítónak készülök, szóval minden gyerekes téma közel áll a szívemhez. Tavaly volt egy nagyon érdekes tárgyam egy nagyon jófej tanárral, és egész félév alatt a beszédfejlődés állt a középpontban. Így a Nápolyi témája ismerős volt már nekem. 

Eszembe jutott róla egy történet, amit a Dédimamám mesélt. A Nagypapám testvére három vagy négy éves volt, mikor még ugyanígy semmit sem beszélt, ahogy a történetben szereplő kisfiú. A Dédi nagyon kétségbe volt esve, és megkérte a gyermekorvosukat, hogy vizsgálja ki Istit. A doki legyintett és azt mondta, ne terítsenek meg a gyereknek vacsorakor, akkor majd rájön a beszélhetnék.

A Mama így tett, nem terített meg Istinek, viszont mindenki másnak igen, és ők el is kezdték enni a szalonnát, mikor Isti megszólalt:

- Én akkor nem is kapok?

Azután már nem volt probléma abból, hogy nem beszél. :) 

Alapvetően a novella nagyon kedves, humoros és szívmelengető volt, egyelőre ez a kedvencem! 

Kedvenc idézeteim:

,, – Most pedig, kedves fiam, beszélni fogunk.
– Höm – mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám.
– Nem, fiam – válaszoltam határozottan. – Mi most magyarul fogunk beszélgetni." - 13-14. oldal

,,Kitátotta s becsukta a száját jelezvén, hogy oda helyeztessék a nápolyi." - 14. oldal

4. novella: A Sátán Füreden

Ez volt az első, amit nem tudtam igazából hová tenni. Jóska gyanakvó és türelmetlen karaktere és az utazó attitűdje viszont tetszett! :D

5. novella: Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota

Na ez... Korábban már írtam, hogy Örkény elég aktuális, de ez a novella különösképpen. Viccesnek tartom, nagyon szórakoztatónak és az jelenlegi híresztelések tekintetében meg főleg. A Vőlegényem dunaújvárosi, így jóformán első sorból nézhetjük a balhét, ami most a Vasmű meg a vizesblokk körül forog. 

Kedvenc idézetem: 

,,»Nyavalya lesz itt, kérem, nem kohó…«" - 22. oldal

6. novella: Kossuth-díjam és kutyám

Ez annyira tetszett, hogy vetekszik a Nápolyival!

Egyszerűen csak groteszk, és ez pont jól van így. Nincs túltolva, nincs túlmagyarázva, teljesen oké és élvezhető. Hangosan felnevettem a végszón, de eleve az orvos válasza is nagyon mókás volt, szerintem. Szeretem Örkényt. Alig várom, hogy tovább olvassam ezt a kötetet. 

7. novella: Használati utasítás

Az elmúlt két napban nem volt túl jó a hangulatom, ezért amikor felcsaptam ezt a zöld kis könyvet, és megláttam ezt a két sort, tudtam, innentől rendben lesz minden: 

 ,,Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!" - 29. oldal

Semmi extra, de mégis, annyira mosolyogtató ez az írás, hogy rögtön jobb kedvem lett tőle. Ezt az idézetet oda is biggyesztettem a bejegyzés elejére, hogy ha valaki idetévedne, rögtön ezzel tudja kezdeni az olvasást.

8. novella: Arról, hogy mi a groteszk

Talán már ebben a posztban is említettem, hogy a groteszk írások egészen közel állnak hozzám. Mármint, az igényes groteszk írások. És ez az elejétől a végéig az volt. Korábban is olvastam már ezt a novellát, de most is az élet keserédességére hívta fel a figyelmemet. 

Elgondolkodtató írás, és nem csak a groteszkről, úgy általában, hanem az élet hazugságairól is. 

Jut eszembe... Az élet is olyan groteszk... 

9. novella: Nincs semmi újság

Újabb megdöbbentő novellát olvastam, és őszintén, megint csak azt tudom mondani, mennyire aktuális a téma. Már nem a feltámadott halottról beszélek, hanem arról, hogy manapság már egyáltalán nem számít egy jó beszélgetés értéknek, pedig... Így tudjuk ápolni a társas kapcsolatainkat. Sokan nem figyelnek a körülöttük történő eseményekre, inkább csak elvannak a saját kis világukban. 

Elgondolkodtam. Ha föltámadott megkérdezné, Mi újság?, mit mondanék neki?

10. novella: Mi ez? Mi ez?

Nem igazán tudtam kezdetben, hogy erről mit is gondoljak. Aztán egyre többet agyaltam rajta, és most lehet, olyat látok bele, ami egyáltalán nem releváns, de számomra a novellában folyamatos viszketés egyenlő a túlgondolással. Azzal a folytonos, szorongató érzéssel, amitől az ember tényleg azt gondolja, hogy viszket az agya. És bárhogy próbálkozik, nem lehet megszüntetni. 

11. novella:  A színész halála

Többször el kellett olvasnom, hogy be tudjam fogadni ezt a pár sort. Szerintem azért ilyen rövid, hogy abba a bizonyos egy percbe többszöri olvasás is beleférjen. Hihetetlenül különleges. Nekem olyan volt, mintha Örkény arra akar utalni, hogy az embernek folyton annyi feladata, programja és elintézendője van, hogy egyszerűen még meghalni sincs ideje. 

És ha meghal? Oké, nem kell elmennie vacsorázni, de az életnek mennie kell tovább.

12. novella: Megöregszünk

Ezt csak akkor értettem meg, mikor újra elolvastam a címét. Szerintem Örkény ebben a novellájában arról ír, hogyan lepjük el a Földet, percről percre, egyre többen. Folyamatosan érkeznek a csecsemők, pedig már nincs hely. És ez nem is lenne akkora baj, vagy legalábbis megoldható lenne, de... 

A szobában senki sem volt türelmes és kedves a másikkal. És ha belegondolunk, sok esetben az életben sem vagyunk egymással türelmesek és kedvesek. Szándékosan nem akarjuk megkönnyíteni mások helyzetét. Én ezen tudatosan változtatni akarok.

13. novella: Jelenség

Lehet, megint belemagyarázásnak fog tűnni, de számomra - egyrészről - ez a novella a három napos csodákról szól. Egy ideig foglalkoznak vele az emberek, aztán lecseng az ideje. Pont így történik egy olyan emberrel, aki mások kárán szerez magának hírnevet. 

Mikor végre sikerül neki, ideig-óráig lebeg a felszínen, aztán egyre inkább veszít a varázsából mások szemében, és elfelejtődik.

Szerintem pont így van ez minden olyan emberrel is, aki semmi jelentőset nem tesz az életében.

14. novella: A legmerészebb álmaink is megvalósíthatók! 

Ez a novella annyira jó volt, hogy ez lett most a kedvencem. Váratlanul ért, hogy... Igazából minden váratlanul ért benne, minden egyes sor, amit olvastam. Nem számítottam arra sosem, ami a következő mondat volt. 

Vicces volt a párbeszéd a három lábú szánhúzó kutyákról, és szerintem nagyon fontos üzenete is van ennek az írásnak: minden lesz olyan, aki a legmerészebb és legszebb álmaid miatt kidülledt szemekkel bámul. De nem számít, csak az, hogy hajtsd tovább azokat a három lábú kutyákat! 

14. novella: Étvágy 

Sokadjára olvasom újra ezt a novellát.

Örkény azt írta a Használati utasításban, hogy nincs rossz értelmezés, csak kevésbé jó Egyperces. Ebben a pillanatban úgy érzem, itt nem a felek értelmi szintjével van a baj, hanem szimplán csak nem vagyok kompatibilis ezzel az írással. Egyébként zseniálisnak gondolom, de valamiért nem tudja befogadni az agyam. (Spoiler: a mai olvasáskor nagyon fáradt vagyok.)

14. novella: Információ

Ezzel nagyon tudok azonosulni, ha az elmúlt időszakot nézzük. Amióta csak dolgozhatok, a Tourinform alkalmazásában vagyok nyaranta, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez az információ adás dolog nagyon így van, mint ahogy az Örkény is írja. 

Sok fura ember, sok hülye kérdéssel, és mikor jön egy értelmes, gyakran nagyon meg kell magunkat erőltetni, hogy ne bökjünk valami ilyesmit kapásból oda. 

Briliáns, mosolyogtató, életszerű, és elgondolkodtató. Szóval csak a szokásos. :)

15. novella: Klimax

Mikor kérdeztem Anyukámat, melyik volt a kedvenc Egypercese, ezt a novellát mondta. Hogy miért? Mert mondhatjuk, hogy szinte balladai homály fedi. Annyira tragikus, annyira élet-ízű, hogy az embernek egyszerűen muszáj rajta gondolkodnia. 

Egyrészről hihetetlenül kidolgozott pár sor ez, másrészről pedig a fontos dolgok egyáltalán nincsenek kiemelve. 

Sokkal többet akarok ebből. Azt akarom, hogy ebből bontakozzon ki egy külön krimi, hogy kiderüljön, hogy nem is öngyilkosság történt, hanem valami más... Látjátok, ahogy mondtam... Muszáj gondolkodni rajta.

16. novella: In memoriam dr. K. H. G. 

Többször el kellett olvasnom. És rájöttem, minél többször olvasom, annál szomorúbb leszek miatta. Csak el kell képzelni. Mára valószínűleg leteszem a könyvet. 

17. novella: Ekszázis

Kicsit így érzem magam, mint Kopp, amikor könyvvásárlásról van szó.

Ez is kell, meg ez is, meg ez is; ó, ez most olcsóbb, megveszem; amaz is kell; ez annyira nem érdekel, de szép, stb.

A bőség zavarába esek, mint Lukács. Fontos mozzanatnak tartom azt a részt, amikor Örkény azt írja, a segéd már tudta, hogy bármit mutat a férfinek, meg fogja venni. Pont ez történik velünk is. Sok esetben - persze, tisztelet a kivételnek - megveszünk bármit, aminek szép a csomagolása, vagy elhitetik velünk, hogy az kell nekünk. Szerintem érdemes ezen elgondolkodni.

A névválasztás nagyon tetszett. Kopp Lukács nagyot koppant ebben a történetben. A pénz elfogyott, de a vásárlás csak pótcselekedetnek volt jó. :(

18. novella: Nincs bocsánat

Jaj Istenem…

Tekintettel arra, hogy nincs egy éve, hogy Édesapám elhunyt, nagyon mélyen érintett a novella.

A Mi lett volna, ha… érzés nagyon sokáig bennem maradt, de hálát adok Istennek, bennem sosem merült fel, hogy mit csinálhattam volna jobban. A legjobb barátom volt, és örökre az is lesz.

A novelláról képtelen vagyok beszélni.

19. novella: Dal

Bizton állíthatom, ha az elmúlt két napban olvasott Örkény-novellákat vizsgáljuk, nem valami fényes a helyzet. Ez is egy újabb borzasztóan szomorú és szívszaggatóan gyönyörű írás. Nagyon szomorú belegondolni, hogy hányan voltak így, hány férfit vártak haza, és hányan estek el a háborúban… 

A családunk sokat emlegeti egy távoli rokonunkat, Imrét. Annak idején a Don-kanyarba vezényelték ki, egy szál nyári cipőben és ingben. Sokáig küldte haza leveleket a szüleinek. Mindig megkönnyezem, ha kezembe kerülnek ezek a megsárgult, foltos, 'szöszös' papírok. 

Janászban őt láttam meg. Az örök dalolót, optimistát. Végül mindketten meghaltak.

Lassú pelyhekben hullik a hó

Csilingelve fut az orosz szánkó.

Szállj, szállj, kicsi hópehely… -65. oldal

20. novella: Havas tájban két hagymakupola

Az utóbbi napokban összetöri a szívemet ez a kötet. De miért...? A Korképeknél tartok most, és ezzel a novellával kezdődött ez a rész. Egy asszony kivégzése, egy gyermek, és egy fényképezőgép körül forognak a történések, és ennyivel talán össze is foglaltam a tartalmat. 

Hálás vagyok, hogy ma már jobb a helyzet. Nyilván, tökéletes sosem lesz, de hálás vagyok. Hálás.

21. novella: Perpetuum Mobile

Ehhez egyszerűen nem tudok hozzászólni... 

Iszonyat.

Nem az írás. Az események. 

22. novella: Egy magyar író dedikációi

Szerintem, bár lehet, belebeszélés, de ez egy kitalált költő életútját mutatja be. Korai szerelmek (2-7.), barátságok és méltatások (8-11), mindent elsöprő szerelem, majd a szerelmi bánat (12-13.), aztán családalapítás (17: végül is, lesz egy kutyája :) ), a nagy békülés (21.), betegségek (22-23.), és végül a halál (24).

Etelka alakja különösen tetszett, annak ellenére is, hogy ő konkrétan sosem jelenik meg. Szerintem a 12. pontban nagyon jól megfigyelhető a szerelmük alakulása. Drukkoltam, hogy kibéküljenek! :)

Nagyon tetszett.

Kedvenc idézetem: 

,,Nyuszi! Máskor ne harapj!

Nyuszkó." -76. oldal

23. novella: Az öltözőben

Egyszerűen nem tudok ezzel megint mit kezdeni. Többedik olvasásra sem. De egyébként nem rossz, csak nem tudom kontextusba helyezni.

 

24. novella: Korrajz

Érdekes problémát vet fel ez a novella. Tetszett a csattanó a végén, az meg még inkább, hogy a néni már bőven elmúlt hatvan, mikor kilibbent árusítani a... hát, nem is tudom, hogyan fogalmazzak szépen :D 

25. novella: Minden külön értesítés helyett

Újabb gyászos novella. Szintén nem rossz, de egy halálesetet bejelentő hirdetésnek illik be.
Tudjátok, amit a napilapokban is lehet olvasni. :( 

26. novella: 1949

Nem akarok több halálról szóló novellát :(

27. novella: Ötvenes évek

Tökéletes kép arról, mi zajlott korábban a világ ezen felén. Kicsit nehéz erről véleményt formálnom, mert nyilván, nem tapasztaltam ezt a saját bőrömön, de sokat meséltek már a jelenségről nekem is.

Ez a novella egyszerű, de nagyszerű. 

28. novella: Páratlan rendőrbravúr

Ez az írás már a Visszájáról című részhez tartozik. 

Szerintem ez arról szól, mennyire elfogultan szereti a gyermek a szülőjét, illetve a gyermeki naivitás is megjelenik benne, attól függetlenül, hogy a fiú már egyetemista. Azért valljuk be... Kicsit mindannyian gyerekek vagyunk, nem igaz? :)

Eleve apja nyomdokába szeretne lépni a fiú, de a levelében a plafonig fölmagasztalja, egy olyan dolog miatt, ami... talán meg sem történt? 

Valóban páratlan rendőrbravúrról van szó. Előre elkapni a bűnözőket, tényleg nem semmi. :D 

29. novella: Az ember melegségre vágyik

Hű... Hát ez meglehetősen érdekes volt... 

Furcsán közelíti meg Örkény a függőség témakörét, de olyan... örkényesen. Ez csak jó lehet... Mégis, annyira nem jött be ez a novella. Nem az én világom, de nem volt rossz. :)

30. novella: Rossz álom

Újabb novella, amiben az egyik hős ('hős') begbuggyan a végére. Nagyon tetszett, a címválasztás szerintem fantasztikus ehhez az íráshoz! Tetszett Kirch alakja is, az a végtelen nyugalom és optimizmus, amivel az életet szemléli. Bár az erkélyes résznél nagyon megijedtem, összességében szuper volt! :)

31. novella: A vár mindenkié!

Nagyon tetszett! Ez volt az egyik legviccesebb novella, amit olvastam eddig a válogatásban. Tényleg mindenféle terepen megfordul a levél írója, és bakker, amikor a szegény papról van szó, akinek modellt kell állnia, egyszerűen elveszítettem a fonalat, és csak sodródtam az árral.

Nagyon jó volt! :D 

32. novella: Vallomás

Ó! Ez egy olyan novella volt, ami teljesen más oldaláról mutatja be Örkényt. Borzasztóan tetszett! Végig gyengéd volt, humoros, könnyed... Én akarok még ilyet olvasni! 

*megnézi, írt-e Örkény romantikusat...*

33. novella: Mindig van remény

Ha csak a tartalmát nézem a dolognak, ez egy katyvasz. Viszont a cím tudatában egy zseniális írás! :D 

Nagyon tetszik, hogy a címek Örkény novelláinak esetében általában jelentésmódosító szereppel bírnak. Ez most pont ilyen volt. Fantasztikus, de tényleg! :D

34. novella: Párizs, Isten hozzád! 

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, csak azt, hogy történelmi témájú novella, és 'mm', most a töris énem telel éppen. 

*Félreteszem ezt az írást.*

35. novella: Hárem

Ó, már jól kezdődik... Nyolc feleség?! Szegény ember...

Falu bikája - nevezetesen V. P. - nyolc feleséget tart, akik közül igazából egyikük nem is feleség, hanem egészség, ha úgy nézzük, hogy kettő az egyben: férfi is, meg nő is.

Sírtam rajta, nagyon vicces olt, de azon a furcsa, ÖI-os módon. 

36. novella: Néhány perc külpolitika

Jó sok kihagyás után újra Örkényt olvasok. De kicsit sajnálom, hogy ez volt a soron következő novella :/ Amolyan... se füle, se farka írás volt, ennek ellenére furán mégis lélekemelő. Hiába bomba gyártásról volt szó. Vagyis.., arról volt? 

Lényeg a lényeg, hogy boldog vagyok, hogy újra Örkényt olvasok. Hiányzott.

37. novella: Egy erotikus esemény

A cím alapján nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ez! Olvastam már a kötetben romantikus hangvételű írást és iszonyatosan tetszett! 

Oh, hát ennél nagyobbat nem tévedhettem volna! :D Mindenesetre ez is nagyon tetszett. Kissé (nagyon) szürreális, nagyon humoros. :) 

Még viccesebb, hogy ez az erotikus esemény mindössze egy orra adott csókban merül ki. De hát annak, aki fehér lepelben fürdőzik, annak ez is valami...

38. novella: Hírek és álhírek

Na jó, ezt nagyon szerettem! :D 

Kedvenc álhírem a Megette a saját lábát című (ál)hír volt. Érdekes volt a többi is, és sok olyan volt, amin jókat mosolyogtam, mint például a Biciklizni tanul a pápa. Manapság is már mindenből lehet hírt csinálni, és az emberek nem gondolják át, mennyi lehet a valóságalapja az adott cikknek.

Kíváncsi lennék a reakciókra, ha felreppenne egy ilyen lábevős hír... Tudom, elég morbid, de őszintén. Azért Ti is kíváncsiak lennétek, mit gondol a nagyközönség, nem?

39. novella: A Megváltó

Ismerem ezt az érzést. Amikor az ember befejez egy történetet, amit ő ír meg. Vagy akár egy (szak)dolgozatot. Megnyugszik és úgy érzi - főleg öt liter koffeinnel a szervezetében - bármire képes. 

Pont, mintha vízen járna.

40. novella: Változatok

Nagyon rövid, nem is mondanám novellának... Mégis... Akkorát üt! Minden szépen átváltozik. Sokkal radikálisabbá válik minden, ahogy halad előre az idő. De remélem, mi nem ilyen tilos jövő elé nézünk. Hála ennek az írásnak valami nagyon izgalmas kezdett körvonalazódni a buksimban. Egyszer talán majd megírom. 

41. novella: Emlékkönyvbe

Szép gondolatot jár körbe a novella, még akkor is, ha a tálalása cefet ijesztő. Vagy nem is ijesztő, megint csak a groteszket tudnám mondani, ami leginkább jellemzi. 

És közben mennyire igaz!

42. novella: Választék

Pont múlt héten voltunk sapkát venni Barninak. Ő is csak egyet próbálgatott, és legalább ennyire körülményes volt ő is, és az eladó is, mint az urak a novellában. 

Vicces, mert nagyon át tudom érezni. 

Kiadtunk egy degesz pénzt egy szőrös sapkára.

43. novella: Zászló

Na az ilyen bullshit, sokat-keveset mondó novellák miatt nagyon nagyon szeretem ezt a kötetet! 

44. novella: Kettős öröm

Szeretem, mikor egy dolog két szemszögből is be van mutatva. Ebben az esetben ez a kettős öröm az egyik oldalról pluszban keserű is: a keszegek fel fognak akadni, és ki fogják őket fogni. Ennek ellenére szórakoztató, jó novellát olvastam.

45. novella: Folklór

Jaj, már megint mik ezek :D 

Szeretem Örkényt, mert életszerű, és az életben van van valami bizarrul vicces dolog, amit Ő nagyon jól meg tud ragadni. Pont, mint ahogy ebben a két apró írásban is tette.

46. novella: A végzet

Jaj ne... 

Micsoda lelombozó eset. És én mégis felnevettem a sok marhán. 

Szerintem pont ezért nem szabad helyszíneléskor enni a tetthelyen lévő kajákból... 

Azért, abban látok némi kapcsolatot, hogy a sofőr egyenlő a kaszással. Ő az egyedüli, aki nem evett, sőt, ő szállítja a cuccost valakinek, épp most is, ahogy azt Örkény is írta. 

47. novella: Ballada a költészet hatalmáról

Ez a novella megint kicsit elvontabb volt, mint az utóbbi pár darab. Ettől függetlenül tetszett, sőt, még nevetséges is volt, hiszen egy olyan telefonfülkéről szól, aki megunta, hogy ő telefonfülke és maga ura lett. 

Kifejezetten tetszett az a rész a másik telefonfülkével, vicces a gondolat, hogy két telefonfülke lehet egymásba szerelmes. Legalább is, az egyik biztosan az volt... 

48. novella: Apróhirdetés

Egyszerű, de nagyszerű. Nehéz ezt hová tetézni, az az igazság. 

Enyhe Sparos  hirdetés beütése volt, azokat is ilyen zsibbadt aggyal szoktam olvasni, és rendszerint ugyanígy felkapom a fejem, hogy várjunk csak... 

Mindkét esetben jókat szoktam derülni. Ebben az esetben az irónia, a másikban a kín.

49. novella: Hír

Azért tartom ezt az írást nagyon aktuálisnak, mert a hírek nagy része manapság is ugyanilyenek. 

Sok esetben (amikor nem történik túl sok vérengzés), valamivel ki kell tölteni a műsoridőt, ezért jönnek a nulla hírértékű hírek. 

Próbáltam keresni párat a neten, de csodával határos módon ezeket senki sem akarja feltenni jutubra. 

50. novella: Magyar vonatkozású levelek

Sok történelmi személy, sok mögöttes tartalom... Ez olyan novella, amit nem tud az ember értelmezni igazán, ha nem ismeri jól a történelmet. Voltak benne nagyon mókás gondolatok, de a történelemtudásom nagyrészt azért nekem is lyukacsos, így attól tartok, ez nem az én novellám volt.

Ennek ellenére még így is nagyon tetszett!

51. novella: Nézzünk bizakodva a jövőbe!

Nagy igazságok ezek... Főleg a ''magyarni'' francia jelentése. Valahogy, a történelem során, mindig a rossz oldalra álltunk és mindig rosszul jöttünk ki a dolgokból. 

De hát, még nem telt el száz-százötven év, amióta Örkény ezt a novellát írta, szóval ki tudja... lehet, tényleg igaza lesz.

52. novella: Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem

Hát ez meg mi volt :D A cím nagyon kifejező, és borzasztóan vicces az egész szitu. Szerintem ezt nagyon régen olvastam már valahol... De hát megunhatatlan! :D

53. novella: Egy meghasonlott tulipán

Azt nagyon szeretem Örkényben, hogy gyakorlatilag semmitmondó, mindennapos történésekből egészen elgondolkodtató, szívhez szóló történetet tud kanyarintani. Ez az egyperces is ilyen volt. 

Tetszett, hogy az előző esti eseményeket is leírta, aztán magát a tettet, végül pedig az utóhatását a dolognak. Amit hiányolok (szerintem most először fordul elő ennél a kötetnél!), az a megoldás. Pontosabban, hogy mi szeretett volna lenni a tulipán. 

Bár őszintén, talán megoldás nélkül ez még jobban megérinti az embert. Így mindenki a tulipán helyébe tudja helyezni magát egy pillanatra. 

54. novella: Fiaink

Nehéz erről bármit is mondani. Nem biztos, hogy népszerű lennék, ha kitérnék arra, mi jutott eszembe, miért nincs az özvegyasszonynak még egy fia. Manapság erről beszélni polgárpukkasztás, és így, karácsony előtt semmi kedvem hozzá.

Viszont.

Nagyon jónak találtam, hogy a mesei elemeket és az állítólag megtörtént eseményeket összevonta. Jó Örkényt olvasni.

55. novella: Életben maradni

Hű... Érdekes jelenségről van szó ebben a novellában. Valóban van, hogy bekattan az ember, hogy életben tudjon maradni. Oximoron, de azért kattan be, hogy ne őrüljön meg. 

Ez a hangyás dolog nagyon ötletes, tetszett! Igazán eredeti.

56. novella: Fasírt

Sejtettem, hogy lesz ennek egy kevésbé hétköznapi, és annál inkább betegebb oldala is! :D Jó, hogy ez a csattanó, és őszintén, kellemes érzéssel tölt el, hogy bevált a sejtésem. 

57. novella:  Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy liliommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz

Megint egy ékes példa arra, hogy mi van akkor, ha a cím maga hosszabb, mint a novella. Illetve arra, hogy mi történik abban az esetben, ha esetleg az értékelés négyszer olyan hosszú, mint az írás. 

Tetszik. Tetszik, mert kifejező, de semmitmondó. Semmitmondó, de mindent elmond. Szeretem az ilyen önellentmondásokat.

Örkény még két szóba is több érzelmet tud belesűríteni, mint más mondjuk egy egész versbe, és ez fantasztikus! 

58. novella: Pecsét

Régóta szemeztem ezzel a 'novellával', és többször is elolvastam, már korábban is. Nem bírtam kivárni, míg ideérek a könyvben.

Nagyon szeretnék egy ilyen pecsétet :D Atyaég, rányomnám mindenre... 

A beadandókra, az elromlott habverőre, a villamosra és a vonatra, meg arra is, aki lebecsüli Örkényt. :)

59. novella: Szakmai önérzet

Eleinte az ablakon való kirepülést máshogy értelmeztem. Mikor lett ez madár?

Aztán rájöttem, hogy Örkénynek van ez a beteges vonzódása az ablakon kiugráshoz, mint az Egy meghasonlott tulipán című novellánál is... 

Nagyon jó volt, egyben pedig nagyon szomorú is. Tudom, hogy nem feltétlenül szó szerint kell érteni ezeket az írásokat, de az én olvasatomban ennek most elsődleges jelentése is van, nem csak másodlagos. Sokkal jobban kellene vigyáznunk az állatokra és egyben a természetre, nehogy mi is kimenjünk a divatból...

60. novella: Ahasvérus

Ahj, ezt nem akarom érteni.

61. novella: Gli ungheresi

Nagyon mókás novellának indult, aztán jöttek a magyarok... Továbbra is jellemzőnek tartom a közönyt, meg az idegenekkel szembeni bizonytalanságot, és ezt nem tartom jónak! :( Szegény Ugo!

62. novella: Vágóhíd

Ez ismét egy olyan novella, amivel nem tudok mit kezdeni. Kimondatlan szavak tömkelege jellemzi, és nem tudom, az-e a jó értelmezés, ami nekem eszembe jutott. Ha igen, akkor ez egy csodás, egyben nagyon morbid írás.

63. novella: Visszatért a földre a magyar holdrakéta

Szeretem Örkény olyan egyperceseit, amik a novellán belül is számozva vannak. Eddig mindig valami agymenésről volt szó az ilyen esetekben, és most sem kellett csalódnom! :D

Nagyon mókás novellát olvashattam most. Nem lesz a kedvencem, de ez az ürgeöntés és zacskóból levegővétel dolog nagyon tetszett! :D

64. novella: Hogylétemről

Leghatalmasabb kedvencem Örkénytől! :D Egyszerű, de nagyszerű, és ezután a félév után egészen aktuális... :)

65. novella: Polgártársak!

Érdekes, mert mindössze egy mondat, mégis mennyi mindent jelenthet! Ezért is szeretem Örkényt.

Szegény testi hibával született kör. Inkább érzem ebben a novellában gúny tárgyának, mintsem szánni való teremtménynek. 

Legutóbb, mikor ezt az írást olvastam, pont fordítva éreztem.

66. novella: Van választásunk

Hű... Hát ez erős.

Nincs választás. Nem lehet elfutni a sorsunk elől, és ezt Örkény is nagyon jól és szemléletesen érzékelteti. Elég morbid példán, a repülőgép szerencsétlenségeken keresztül, de igen hatásos és elgondolkodtató.

Nagyon tetszik, hogy ír. Utánozhatatlan.

67. novella: Keresd a hibát!

Ezek az apró kis bibliai utalások ebben a novellában hatalmasra nőttek. :D

Hangosan felnevettem Piszkos Frednél, egyáltalán nem számítottam rá! A meglepetés ereje... :)

68. novella: Közvélemény-kutatás

Nem tudom eldönteni, hogy ez egy nagy vicc, ami az emberek korlátozottságát szeretné bemutatni, vagy esetleg valami más, amihez túl kicsi vagyok... 

Nagyon tetszett, egyébként, a kérdések megfogalmazása fenomenális! :)

69. novella: 170-100

Humoros, kicsit igaz, kicsit fikció, nagyon furi, ellenben nagyon szerethető novella volt ez. Pont olyan, mint amit Örkénytől már megszokhattunk. :) Remélem, a kici gyíkocskának jól ment ezután is a sora, a Különleges Tudakozó pedig... Egészen magamra tudtam benne ismerni... 

70. novella: Nagy karácsonyi ajándékvásár csak minálunk! Sehol másutt!

,,Akinek legye van, nincs egyedül!" -195. oldal (Helikon, 2019)

Na ez szenzációs volt! :D Nagyon jól reprezentálta, mennyi marhaságot lehet kapni és ezeket az eszementnél eszementebb termékeket jellemezte is! :D A legutolsó számomra kifejezetten nevettséges volt, de mégis a kisállat-részleg ragadott meg.

Ki ne akarna magának egy saját legyet?

71. novella: Ki látta?

Hű! :D Egészen vicces, hogy sorról sorra esett le, mi is van a háttérben. Van teóriám, hogy a férj igazából nem is akarja megtalálni a feleségét, de úgy tesz, mintha mégis a nyomára akar bukkanni. Lehet, azért, hogy tiszta legyen a lelkiismerete, vagy azért, hogy ha mégis meglesz az asszony, mondhassa neki, hogy ő márpedig kereste? :D

Azt hiszem, ezt már sosem tudjuk meg... :)

72. novella: Ki mit tud

Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a végkimenetele a sztorinak. :) Érdekes, Örkény milyen kritikus a férjekkel szemben. Nagyon kíváncsi lennék, miért...

73. novella: Halhatatlanság

Elég deep ez a novella, itt, a vicces novellaszedet végén. Úgy érzem, méltó lezárása a Tudakozó résznek, de nem biztos, hogy értem, miért ide került.

Egészen elgondolkodtató... Milyen sok mindenre rá lehetne húzni ezt a novellát!

74. novella: Nyilatozat

Imposztorszindróma? Biztosan.

Sajnálom Rudolfot, mert ezek az érzések elég negatívak és látszik, hogy az életében szinte nagyobb a káosz, mint a rend. Azért kicsit megnyugtató, hogy Örkény generációja is küzdött ilyesmi problémákkal...

75. novella: Gondolatok a pincében

Nagyon szeretem ezt a novellát. Már többször belébotlottam az évek során. Van az a tanmese, vagy már nem is tudom pontosan, micsoda, amikor egy ember vágyakozik egy autó után, miközben biciklivel teker a városban és meglátja őt egy tolószékes férfi, aki pedig azt kívánja, bárcsak tudna biciklizni. 

Na ez a novella számomra pontosan erről szólt. Arról, hogy meg kell becsülnünk, amink van.

Szegény patkány sokszor eszembe jut és általában meg is szánom, hiszen szerintem ő csak szeretetre vágyik. Ezt pedig mindenki megérdemli.

76. novella: Egy kis jótétemény

Nagyon tetszett! :D Emlékszem, mikor kicsi voltam, nagyon kiakadtam, ha valaki így megviccelt a mérleggel, és... be kell vallanom, rengeteg ilyen eset adódott. :)

Most már csak mosolyogva legyintek.

De ez a novella sokkal többről szólt ennél.

Nagyon szeretem, ahogy Örkény egy kicsi történetből olyan örökérvényű bölcsességet hoz ki, amit mindenkinek észben kéne tartania.

,, (...) de aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot." -209. oldal

77. novella: Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban

Hiányzott már egy jó, morbid Örkény-novella :D Na tessék, most itt van.

Kicsit viccesnek tartom, mert annyiszor megjósolták már a világvégét, hogy elég nehéz újabban komolyan venni, de el tudom képzelni, hogy valahol ilyesmi intézkedéseket tegyenek.

Még mókásabbá teszi az egészet a tény, hogy én pont február elsején születtem... :)

78. novella: Az otthon

Te jó ég... Amennyire fantasztikus, annyira szomorú... A deportáltak felszabadulásával tudom azonosítani, és amennyire szomorú, annyira végtelenül felemelő is...

79. novella: A magunk megvalósításának néhány változata

Hm... Egyelőre nem tudom hová tenni ezt az írást. A Mi lenne, ha... kérdés kicsit más formában. Tetszett, de egész elvont számomra.

80. novella: Üzenet a palackban

Örkény-szürreál :) A magyarok találták fel az úszást. 

Igazán tetszett, de el tudom képzelni, hogy kedves Becze Benedek talál egy szigetet ahol megírja a levelét, aztán visszamegy a tengerbe fuldokolni.

Annyira Örkény lenne, nem?

81. novella: Az utolsó meggymag

 Végül is, jól végződött a dolog, mert az tuti, hogy maradandót alkotott a négy magyar... :D

Kissé népmese-szerű volt ez a novella és emiatt különösen tetszett a szerkezete. A sztori maga annyira nem fogott meg, de élmény volt olvasni. :)

82. novella: A nagy menetelés

Na ha az előzőre azt mondtam, hogy népmese-szerű, akkor ez a novella maga a népmesék megtestesítője.

A mesei kezdés és lezárás, a sokszínű szereplők és az út toposz mind megjelenik ebben az írásban. Tetszett, de nem mondanám átlagon felülinek.

83. novella: Az autóvezető

Nagyon jó paranormális krimit lehetne ebből írni, azt a mindenit'! :D

Váratlan volt és nagyon ötletes!

84. novella: Kivégzési szabályzat

Mi a szösz ez, kérem szépen...? Hát nem számítottam rá, hogy valami ilyet fogok olvasni ebben a novelláskötetben... 

De...

Azt hiszem... Köszönöm a gyorstalpalót...(?)

85. novella: Mi mindent kell tudni

Hű, de bonyolult... :D Magyarul inkább sétáljon az ember... :)

86. novella: Nászutasok a légypapíron

Ebbe is sokszor belefutottam már, és ahogy már korábban írtam, Örkény kritikus. Most nem a férjekkel szemben, hanem az asszonyokkal szemben, és nagyon tetszett :)

Augusztusban már én is feleség leszek, ezért ez a novella egészen elgondolkodtatott... :D

87. novella: Trilla

Olyan, mint egy vers. Az élet is olyan, mint egy vers, kinek metaforákkal, hasonlatokkal, szinesztéziákkal és rímekkel teli, másoknak pedig csak egymást ismétlő, szürke sorok, mindenféle szín és ritmus nélkül. 

Szegény Wolfné...!

88. novella: A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták

Juhú, újabb morbid novella Örkénytől! :) Na jó, ez nem is volt olyan durva... Csak a szokásos furcsa, fanyar humor, amit mind annyira szeretünk :)

Óh, és...

,,Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?

Most már tudom: az utolsó pillanatig." -236. oldal

89. novella: Az élet értelme

Kíváncsi voltam, mit gondol Örkény István, mi az élet értelme. Valami nagyon mélyen szántó, bölcs és komoly gondolatra számítottam, amit végül... félig meg is kaptam.

Nem számítottam rá, hogy a paprikakoszorúval hozza összefüggésbe az élet értelmét. 

Olyan magas röptű gondolat ez, amit még emésztenem kell, de nagyon tetszik ez a megközelítés. Gondolkodnom kell rajta.

90. novella: Visszhang

El kell mennem meghallgatni, mit mond a visszhang! :D Olyan jót derültem ezen az íráson, zseniális!

91. novella: A félelem relativitása

Ó, ezek a legyes novellák fantasztikusak! :D 

Érdemes elgondolkodni, milyen kis apróságoktól félünk, amikről aztán kiderül, hogy semmisek... Nagyon tetszett! 

92. novella: Örömhír

Hű... Tudom, hogy viccnek lett ez szánva, de valljuk be, hogy a legtöbb viccnek valóságalapja is van... Nagyon érdekesnek tartom, hogy egyes emberek miért válnak olyanná, amilyenek. Elemér is... Miért tette mindezt? Pontosabban, miért fogja tenni ezeket a dolgokat? Bár választ adna rá Örkény!

93. novella: Az állva maradás joga

Szerintem már mindannyian részt vettünk pár képzeletbeli veszekedésben, amikor mindig miénk volt az utolsó szó. Na, aki elolvassa ezt a novellát, egy ilyennek lehet a tanúja, csak... kicsit másképp. 

Lehet, nem is számít olyan téves megítélésnek az az elmegyógyintézet! :D De aztán csak lehet, a barátai idegesítették fel. 

Tanulság: mindig jelezzük legalább 5 munkanappal előre a szándékunkat, miszerint ott szeretnénk vacsorázni az egyik barátunknál... :D

94. novella: Egy pocsolya emlékiratai

Érdekes, érdekes, nagyon kíváncsi lennék még ilyesmire, amikor Örkény amúgy élettelen dolgoknak ad hangot. Számomra a következő a novella mondanivalója:

A felmenőink sem tudták igazán, mit is kell ezen a világon tenniük, mégis véghez vitték a feladataikat. Nekünk sem kellene ezen izgulnunk... Lesz, ami lesz, mert eddig soha nem volt olyan, hogy ne lett volna sehogy :)

95. novella: Visszafelé

Hm... Nehéz erről bármit is írni. Nem tudom eldönteni, ez valóban így volt-e, vagy csak fikció, mindenesetre élveztem, mert Örkény csak úgy tud írni, hogy az ember szeresse olvasni, még akkor is, ha éppen nem érti.

96. novella: Budapest

Egész döbbenetes képet kaphatott az olvasó e novella elolvasásával. Feletődött bennem a kérdés, hogy vajon a mai időben, egy atombomba után, ilyen lenne-e Budapest. Nagyon megdöbbentő kérdés... Nem is akarok ezen gondolkodni. 

97. novella: Bevégezetlen ragozás

Rövid, de olyan sokat mondó! Igazán méltó lezárása a kötetnek, mind cím, mind téma és mondanivaló terén. 

Összegzés

Sok novella után én is csak úgy magam elé néztem - csak, hogy visszacsatoljak a kötet záró novellájára - , mert egészen meglepő és elgondolkodtató volt minden írás.

Bár, ha jobban belegondolok, ez jellemző volt az egész válogatásra. Némelyik megnevettetett, némelyik megríkatott, de mindegyik gondolkodni tanított. 

Igazi utazás volt ez a kötet számomra! Iszonyatosan hosszú ideig olvastam a fent említett kihívássorozat miatt, de ezt nem bántam meg, mert nagyon sokat tett hozzám. 

Nagyon jó szívvel tudom ajánlani annak, akinek kedve támadna egy nagyon intelligens és humoros Íróval teázni, vagy sétálni a Dunaparton, esetleg csendben végig ülni együtt, egy rövidke vonatutat, vagy a mozgólépcsőn csevegni... Mert aki Örkényt olvas, az nem csak olvassa, de kommunikál is Vele. Fantasztikus élmény volt! 

Share on Facebook Share on Twitter