Sziasztok!
Első véleményezős posztomban egy olyan könyvet boncolgatnék, amit a 2020-as megjelenése óta nagyon vártam, viszont valahogy mindig elkerültük egymást. De végre megvan!
Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy a bejegyzésem spoilert is tartalmazhat annak, aki még nem olvasta ezt a könyvecskét.
Elég nehéz bármit mondani egy ilyen fantasztikus könyv kiolvasása után közvetlenül, de hát annyi minden van bennem, amit elmondanék Nektek...
A Kedves Aaron! egy olyan könyv volt, amit a megjelenésétől fogva nagyon nagyon szerettem volna megkaparintani. Nőnapra kaptam meg a Barátomtól, a Happilyről rendelte. Mellécsapta még a Beastlyt is Alex Flinntől, de arról majd egy másik posztban nyilatkozom.
A könyv Aaron és Ruby románcáról szól, arról, hogy idegenekből hogyan lesznek barátok, majd ez a barátság hogyan forr szerelemmé. Ezzel azt hiszem, egyáltalán nem spoilerezek túl nagyot.
Ruby és Aaron között az elejétől fogva megvan a kémia, Aaron szerintem sok molynál instant crushként funkcionál, Ruby meg... Jaj, Rubes...
Őszinte leszek, a hősnővel igen viszontagságos, hullámzó volt a kapcsolatom az olvasás alatt. Az elején a hibáival együtt szerethetőnek, szimpatikusnak találtam, örültem neki, hogy nem az a tipikus Tökéletesség, akivel sok könyvben összeakad az ember. Viszont onnantól fogva, hogy találkozik Aaronnel, egyszerűen megőrjített a viselkedése. Kedvem lett volna néha felpofozni, hogy ember... Térj már magadhoz! Egyre inkább kiábrándítóbbá vált.
Hinnie kellene magában, úgy, ahogy Aaron hisz benne. Arról nem is beszélve, hogy fel kell fognia, hogy Őszőkesége már az elejétől fogva nem a kishúgaként tekint rá. Azért az morbid lenne, ha egy férfi a húgával így viselkedne, nem?
Ruby mindent túlgondol, túlaggódja a szimpla dolgokat is és aláírom, kellett a viselkedése az áttöréshez, de ez egy kicsit sok volt már nekem is. Mentségére szóljon, hogy egész életében szinte elnyomottként élt, de plusz jó pontnak számít, hogy érez bűntudatot és saját magának világít rá olyan tulajdonságára, amin mindenképpen változtatni akar. És mindenki meglepetésére változtat is.
,,Nyúl voltam. Ez az igazság. Nem féltem bevallani. Az voltam. Ruby Marisol Santos egy okleveles, elsőrangú nyúl volt…A legrosszabb féle nyúl voltam.
Az emberféle." -308. oldal
Mindennek ellenére úgy gondolom, ennek mégis így kellett lennie. Ruby tökéletlen, Aaron pedig tökéletes. Ez az ellentét viszi előre a történetet, az, ahogyan ők kiegészítik egymást. Kétség sem fér hozzá, milyen jó hatással vannak egymásra. A férfi józansága lendíti tovább az eseményeket, mikor Ruby belerondít a belső vívódásával.
Ha már visszakanyarodtunk Aaron karakteréhez...
Szerintem borzasztóan édes dolgokat csinál, az apró, alig észrevehető gesztusoktól kezdve a reggelikészítésen át, egészen a konkrét (nagyon konkrét) jelekig mindent megpróbál, hogy meggyőzze Rubyt, hogy egyáltalán nem csak egy nőként, vagy kishúgként tekint rá. Néha úgy gondoltam, Aaron viszi a hátán az egész könyvet és RK mindent megtesz annak érdekében, hogy késleltesse, hátráltassa a dolgokat.
A Kedves Aaron! ugyan levélregény kategóriához tartozik, de ez nem marad végig így. Egy idő után Ruron vált Skypera, aztán találkoznak, és normál körülmények között halad tovább a sztori. Olvastatja magát a könyv, hamar kivégezhető, rengeteg humorral spékelve.
Viccesnek találtam, hogy Mariana ebben a könyvében a pincéreket plátói szerelmesekként állította be, Tali után is epekedik egy pincérfiú és a dögös bögyös pincérnőt meg sem említem, aki Aaron társaságában virgonckodik olyan módon, hogy még nekem is kinyílt a bicska a zsebemben. Rubellával mindketten féltékeny típusnak számítunk, az ilyen helyzetekben igazán azonosulni tudtam vele.
Az is nagyon tetszett, hogy az Írónő a nevettető (fa)viccek ellenére olykor örök érvényű igazságokat, komoly témákat is boncolgat, mint például a szépség belülről fakadása, vagy a sérelmek és traumák eredete. Rengeteg olyan idézetet kaptunk, amit muszáj volt megosztanom Molyon is, szétspameltem az idézetes funkciót. Bocsi. :)
,,A belső szépséget kell látnod, és arra kell összpontosítanod. Mert végső soron más nem is számít." -362. oldal
,,Könnyen megfeledkezünk róla, milyen változékony is az élet." -158. oldal
A 425. oldalon még mindig hadilábon álltam azzal, hogy miért Arany pöttyös és miért nem Vörös pöttyös a Dear Aaron!, de a végére egészen megbékéltem a besorolásával.
Mindent összevetve nagyon szerettem, lehetséges, hogy egyszer újra elolvasom majd, de csak és kizárólag Aaron miatt. Ruby nem volt olyan magával ragadó, hogy a könyv a rendszeres újraolvasásaim szegényes kis listájához tartozzon.
A befejezés elfogadható, boldog, vehetjük úgy is, hogy előrevetíti a jövőbeli eseményeket. Nem csalódtam, de talán kicsit lapos. Azért elégedett vagyok. :)
Igazság szerint 4,5 csillagot adnék a könyvnek Ruby viselkedése miatt, de Aaront és a kétsoros vicceket figyelembe véve nem tehetem meg, hogy 5 csillagnál kevesebbre értékeljem. :)
Ja és...
- Mi a csontváz kedvenc hangszere?
- A sípcsont.
Megjegyzés küldése