Sziasztok!
Ma egy olyan könyv értékelését hoztam el Nektek, aminek a műfaja eddig eléggé távol állt tőlem. A harmadik volt az első pszicho-thrillerem, csalódtam is, meg nem is. Az értékelésem nyomokban spoilert tartalmazhat, de igyekszem nagyon titokzatos maradni. :)
Ezt a könyvet egyébként a Könyvmolyképző húsvéti szeretetcsomagjából kaptam, mint ajándékot. Nagyon nagyon boldog voltam, mikor megláttam, hiszen ez egy nagyon friss megjelenés, és igazán szerettem volna hamar elolvasni, hogy az elsők között legyek, akitől informálódni tudtok.
A történet egy család 'újrakezdésével' indul: új ház, új környék, új családtag. És egy gyilkosság. Nyilván sejthető, kikre terelődik a gyanú, és ezzel nem is árulok el túl sokat, hiszen ez a fülszövegből is kiderül. (Ami egyébként e könyv esetén nyugodtan elolvasható, nem rontja el az olvasásélményt.)
A legeslegelső, ami szembetűnő volt, az a tőmondatok és a normális mondatok aránya. Amikor az Írónő húzni szeretné az időt, vagy fokozni a feszültséget, csak tőmondatokat használ, amiktől egyébként én ki vagyok akadva, de itt most kivételesen helytálló volt a használatuk.
Ha már a feszültségkeltés szóba került... Az egyértelműen kiderült számomra, hogy Mary Kubica az időhúzás nagymestere, olvasás közben a feszültség is sokszor a plafonig szökött. Remekül váltogatta a hosszú és a tőmondatokat, kiváló volt a mondatszerkesztése is, mindig az adott célnak megfelelően írt. Nagyon tetszett!
Felvet egy kérdést, vagy történik valami, ami a történetre óriási hatással van, de ahelyett, hogy ezt tovább bontogatná, régi visszaemlékezésekkel, régi sztorikkal húzza az időt. Ezek egyébként bepillantást engednek a múltba. Végül aztán végül visszatér az ominózus kérdésre. Annyira jó szerintem ez a formula, hogy el sem tudom mondani. :) El kell olvasni a könyvet ahhoz, hogy az ember valóban megértse, milyen meghatározó szerepe van az ilyen apróságoknak.
Sadie nagyon érdekes és összetett karakter volt számomra. Olyan, mintha valaki folyamatosan bántalmazná fizikailag is, összerezzen, megijed, elhúzódik... Eleinte ez kicsit fura volt, de betudtam a pszicho-thrillernek. Valahogy őt mindenki bántja és egyáltalán nem áll ki magáért.
Meg tudtam egyébként érteni, hiszen én is berittyentenék minden nesztől és furcsaságtól, ha a gyermekeim élete is kockán forogna, mármint... Sadiék szomszédjában megöltek egy nőt. Nyilván félteném a gyerekeimet.
Egyébként valamilyen szinten át tudom érezni, min mehet keresztül. A mellettünk lévő településen sok volt mostanában a betörés, minden apró neszre felébred bennem egy olyan fura érzés, amihez hasonlót Sadie is érez.
Nem nőtt annyira a szívemhez, mert sokszor idegesített, hogy mindent túlgondol, de hát az ilyen túlgondolásoktól lett a könyv hű a műfajához. Az Írónő nagyon jól tudja, mitől lesz nyomasztó egy regény. A gondolatok, a realitás és a sok „vajon” tökéletes mértékeben van jelen a könyvben. Éppen ettől lesz letehetetlen.
Felmerült bennem, hogy talán van valamilyen betegsége, mindenesetre az tutifix, hogy a szorongása klinikai méreteket ölt.
Néha kicsit gyerekesnek tűnt a viselkedése. Például egyszerűen csak kiment a szobából, csak, hogy ne kelljen „bonyolult” beszélgetésbe keverednie a fiával.
Sokszor csinál olyan dolgokat, hogy hű... Ha direkt gyanúsan akarna viselkedni, akkor sem csinálhatná jobban. Felkeltette bennem a gyanakvást, és borzasztóan örültem, hogy nagyon sokáig egyáltalán nem sejtettem, mi lesz majd a végkimenetele az egésznek.
Szegény Imogenre nagyon ki van éleződve, mindent rá akar fogni. egyébként a lány már a legelső pillanattól kezdve nyomasztóan viselkedik. Örültem, hogy megszületett Mary fejében, érdekes színfoltja lett a sztorinak. Hát a szerepe... Azért meg oda vagyok!
Camille nagyon alattomos volt nekem már első blikkre is. Pszichológiailag közelíti meg a dolgokat és Will tudatalattijára hatott. Érdekesek a módszerei, de biztosan hatásosak. Érdemes lenne egyszer kipróbálni. Na de nem ilyen körülmények között. Kicsit olyan hatást keltett bennem, mint Caroline Kepnes Te című könyvében a csávó.
És végül, de nem utolsó sorban, kicsit Willre is kitérnék. Az ő szerepe még Imogenénél is jobban meglepett. Igazából még mindig nem igazán jutok szóhoz, úgy az egész könyv kapcsán, de Will valahogy... már az elejétől fogva a bögyömben volt. A házasságtörést mélyen elítélem, szóval nem indított nálam jó pontokkal. Aztán felültünk a piros és fekete pontok hullámvasútjára. Csak úgy, mint Imogen esetében. Ők ketten leptek meg leginkább.
Összességében lenyűgöző könyvnek találom A harmadikat. Minden szempontból, hiszen csavaros, váratlan fordulatokkal és titkokkal fűszerezve. Sadie agyába kapunk gyakorlatilag bebocsátást és ettől lesz olyan egyedi és letehetetlen. Nagyon örülök, hogy alkalmam nyílt elolvasni ezt a könyvet és köszönöm szépen a Könyvmolyképzőnek, hogy a szeretetcsomag által adódott erre lehetőségem!
Viszont... A borító szerintem nem olyan találó, a cím viszont nagyon is. Elgondolkodtató, és kicsit olyan homlokra csapós, így az olvasás után.
Az a velőt rázó, borzongató érzés nem környékezett meg szinte egyszer sem, amire vártam, de ha az ember még csak ismerkedik ezzel a műfajjal, A harmadik egy nagyon jó választás!
Megjegyzés küldése