Sziasztok!
Ma nagyon sok dolgom lenne, de természetesen olvastam helyette... Nem bántam meg. Mostanra egy olyan olvasmányt választottam, ami néhány óra alatt egész könnyen kivégezhetőnek bizonyult. (Haha! 😄)
Mostanában nem láttam ezt a könyvet senkinél, így még nagyobb feladatomnak éreztem, hogy megmutassam Nektek ezt a briliáns könyvet!
Még nem olvastam Mikaël Olliviertől sosem, így kifejezetten kalandnak éltem meg ezt a kis olvasást. Kis olvasás, mert nagyon hamar végezni lehet vele.
Azt sajnálom egyedül, hogy mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, elolvastam a fülszöveget. Ha valaha el szeretnétek Ti is olvasni a Vértestvéreket, ne kövessétek a példámat, vágjatok úgy bele, hogy a fülszövegét messziről elkerülitek. Túl sokat elárul ahhoz képest, hogy egy olyan írásról van szó, ami csak 110 oldal...
Na, térjünk is rá a könyv értékelésére!
Ami azonnal szembetűnő volt, az az idegesítően sok felkiáltójel. Szinte minden második mondat végére tettek, ezzel kvázi elrontva az olvasásélményt. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de engem az ilyen nagyban befolyásol olvasás közben. Sok tőmondatot használt a fordító (vagy lehet, hogy eredetileg az Író is...?), így ebből a szempontból döcögősen indul be a sztori.
Az elején nagyon objektív, kissé fura módon szenzációhajhász, a fejezetek ilyen és ehhez hasonló mondatokkal kerülnek lezárásra:
Nem hittem volna magamról, hogy lesz ehhez merszem! - 45. oldal
És akkor még nem, is sejtettem, mennyire igazam van! - 17. oldal
Mindennek ellenére kárpótolt a sztori. Letehetetlen, csak úgy faltam az oldalakat, hiszen minden egyes oldalon van valami megdöbbentő az üggyel kapcsolatban.
Kicsit klisés az ügy kimenetele, de nem bántam, ez a könyv egy nagyon jó kezdő krimi egy olyan Könyvmolynak, aki még csak ismerkedik a témával vagy a műfajjal. De még számomra is élvezhető volt, holott már olvastam jónéhányat.
Martin könnyen megszerethető karakter, egészen lenyűgöző az a szeretet, amit a testvére felé érez, ami motiválja őt, hogy változást hozzon az ügyben. Én is így tettem volna. Bár ez a minimum, miután nagyon meggondolatlan volt a felügyelővel folytatott beszélgetése közben. Akkor tényleg nem tudtam, mégis mi a frászt gondoljak, mert hát... MIAFENE?
Végig nagyon drukkoltam neki, és tetszett, hogy nem irreálisak a tettei. Bár néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy még csak tizennégy éves. Mindent összevetve tényleg nagyon jó karakter! Nem eszement, reálisan gondolkodik, és egy teljesen átlagos valaki. Könnyedén azonosulni tud vele az olvasó.
A történetben nem túl sok szereplő akad, de a nagyi is kedvencemmé vált. Minden buliban benne van és támogatja Martint. Viccesnek találtam, hogy ennyire képben van az internettel és az elektronikus kütyükkel.
Martin szülei semlegesek voltak számomra. Igazából meg tudom érteni őket is, de olyasmi szerepet töltöttek be a sztoriban, mint egy aranyhal egy szobában. Dekoráció.
A felügyelő volt Martin igazi támasza. Kezdetektől szimpatikus volt, még akkor is, ha eleinte egyáltalán nem azon a véleményem voltam, mint ő.
A gyilkos pedig... (Az összegzésben Gy-vel jelöltem) Lehetett volna sokkal kidolgozottabb is, néhol pontatlannak találtam a dolgokat, de tekintettel arra, hogy az Író 110 oldalba tömörítette bele az elképzelését, nem érzem hiányosságnak. A célnak tökéletesen megfelelt és élvezettel lehetett olvasni minden egyes sort, ami vele kapcsolatos volt. Az indítéka is világossá vált, így vele kapcsolatban nagyjából elégedett vagyok!
A könyv végeztével rájöttem a cím jelentősségére is. Őszintén, nem sejtettem a végkifejletet, számomra meglepetés volt, teljesen másra számítottam. Viszont a befejezés hagyott némi kivetnivalót maga után. A prológusból ítélve szintén másra számítottam, és kicsit olyan, mintha Mikaël elvarratlan szálakat hagyott volna.
Mégis szép kerete van a sztorinak. Az eleje és a vége valamilyen szinten összekapcsolódik és ez különösen tetszik.
A stílusa a végére forrta ki magát, addigra a sok felkiáltójel is (többé kevésbé) elmaradt, szóval megbocsátható, hogy az elején még idegennek érződik a hangvétele.
A borító kicsit félrevezető, ha csak erre hagyatkoztam volna, most nagyon meg lennék lepődve, sőt, talán még csalódott is lennék! A hangulatot egyébként visszaadja, de szerintem néhány dolog felesleges rajta. Olyan. mintha ezek nélkül üres lett volna a borító és csak úgy odatettek volna valamiket, hogy kitöltsék a helyet.
Izgalmas, eseménydús és magával ragadó utazás volt ez a könyv, az már biztos! Egyszer mindenképpen megéri elolvasni, már csak azért is, mert elég rövid és kicsit máshogy közelíti meg az egész krimi és thriller műfajt.
Na jó, thrillerbe nem sorolnám azért, bár lehet, csak nekem tűnik így. Egyszer sem volt rajtam az a borzongató érzés, amit egy thrillertől vár az ember. Viszont kriminek tökéletesen megfelel, megvan benne minden, amit elvárnánk egy ilyen műfajú írástól.
Megjegyzés küldése