Sziasztok!
Ma egy számomra nagyon különleges posztot hoztam Nektek! Iszonyatosan izgatott vagyok, mert direktben ezt még nem mondtam el, de képzeljétek!
Egy repsearch alkalmával kiválasztottak engem is! Megyeri Judit, magyar Írónő döntött úgy, hogy bizalmat szavaz nekem és kezembe adta a csodakönyvét, a Rózsakői rejtélyek első részét: a Holttest az Ambróziában című romantikus krimit.
Őszinte leszek, nagyon aggódtam, hogy mi lesz majd akkor, ha nem tetszik, hiszen ide minden körülmény között őszinte értékelőket írok, de nagyon hamar eloszlott a kétségbeesésem és valóban... csak úgy habzsoltam az oldalakat.
Azzal kezdeném, hogy az írói stílus nagyon szórakoztató, élvezetes volt olvasni a könyvet. Ha éppen nem olvastam, folyamatosan ezen járt az agyam, próbáltam összerakni a megoldást, hogy mi mivel függ össze, de nem sejtettem, hogy ez lesz az ügy végkimenetele. Nagyon meglepett, azt kell, hogy mondjam! De ezt kifejtem majd később.
A karakterek igazán szerethetőek és szimpatikusak, külön-külön mindannyian egyedi személyiséggel bírnak, és ha valaki szemfüles, már tudja, igazi csemegének tartom az ilyen könyveket. Óriási pirospont, hogy Judit valódivá tette a szereplőket a vívódásaikkal, a gondolataikkal és a szókimondó kifejezéseikkel, amiken gyakran hangosan felnevettem, mert annyira találóak voltak, vagy éppenséggel pontosan ugyanazt gondoltam én is. Az kifejezetten tetszett, hogy Judit idővel az unszimpatikus karaktereket is, mint például Újvári, kedveltté tudta tenni.
Flórával nagyon hamar azonosulni tudtam. Szeret olvasni és írni és hihetetlenül igazi, azzal a tiszta lelkével és... Valamiért úgy érzem, Flóra akár én is lehetnék, vagy bárki más. Nem gondolom egy elszállt női karakternek (akikkel tele van a padlás, ugyebár), és ez nagyon tetszik!
Ben pedig... Ah, róla ódákat lehetne zengeni! Eleve félig ír. Jamie Fraser miatt (Outlanderből) már az írség előnnyel bír nálam, de Ben rátett még erre egy lapáttal. Tökéletes férfi karakter. Erős, tudja, mikor mit kell mondani, ízig-vérig férfi, minden értelemben, ugyanakkor van egy gyengéd, ölelni való oldala is.
A két főszereplő különbözősége, mégis hasonlósága teszi igazán jóvá a kapcsolatukat. A cicázások, azok a beszélgetések és szimplán az ő kettősségük ad egy akkora pluszt a könyvnek, hogy muszáj voltam ülve olvasni, mert hű... Voltak ugyan pillanatok, amikor téptem a hajam, mert annyira akartam már, hogy történjen valami, de tudjátok, a nyomokban slowburn regények az őrületbe kergetnek, ám ezt a krimit egyáltalán nem a slowburn romantikusok közé sorolnám.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyamatosan olvasni akarom a Rózsakői rejtélyek első részét. De tényleg, egyfolytában. Azt olvastam már Judit oldalán, hogy a könyv a fotelba szegez, és ez tényleg így van. Beszippantott, teljesen. Akciódús, körömrágósan izgalmas, tele van fordulatokkal, és hát Ben elcsente azért egy kicsit a szívem valljuk be!
Az Írónő elaltatja a gyanút, aztán hopp, történik valami, amitől eldobja az ember az agyát. Ha valaki megkérdezi, szerintem ki a gyilkos, nem tudtam volna helyesen tippelni.
Olvastam olyan véleményeket, hogy túl sok benne az erotika. Ám én úgy gondolom, hogy tökéletesen el lett találva az arány.
Hát azért... Így befejezni! Majd' meggebedek, hogy olvashassam a következő részt! Egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát, sőt, még az is lehet, hogy egyszer újraolvasom majd. Ami, tudjátok, nálam nagy szó.
Megírva ezt az értékelőt felfedeztem magamban egy furcsa érzést. Hiányzik a könyv. És ebből tudom, hogy egy igazán jó regénnyel volt dolgom!
Megjegyzés küldése